A csapat
Zorka vagyok, szabadúszó bábszínházi rendezőként, tervezőként és szövegíróként dolgozom. Emellett több területen is foglalkoztam már gyerekekkel. Tartottam fantáziatábort, képzőművészeti tábort, bábos színjátszót. Nagyon fontosnak tartom a játék erejét, amikor igazán komolyan vesszük közösen egymás belső világát, együtt próbálunk menyét nyelvre lefordítani egy hivatalos okmányt, majd visszafordítani egy ukulele szóló keretein belül embernyelvre, vagy egy tengerbiológus farkasnak segítünk a tudományos törekvéseiben, esetleg csillagoknak mondunk estimesét… Az ilyen helyzetek néha valóságosabb élményeket hagynak maguk után, mint maga a valóság.
Helló, Lunának hívnak, és szeretem a nevemet. Látványtervező vagyok – tereket és élményeket álmodok és valósítok meg. Nagyon közel áll hozzám a Kalandor KFT projekt, ez eddig a legizgalmasabb és legmegtisztelőbb munkám. Bízom benne, hogy felülmúlja majd még a kimondatlan elvárásaimat is. Hiszem, hogy rengeteget tanulunk egymástól a gyerekekkel, mi is és ők is.
Sári vagyok, szabadúszó színésznek szeretném nevezni magam, de emellett sokmindennel foglalkoztam már az évek során, egyebek mellett néhány évig szerkesztettem az Újvidéki Rádió Lurkó Rádió című gyermekműsorát. Abban az időszakban találkoztam először a gyerekek varázslatos képzelőerejével, ma pedig az Aranykapu Színjátszó Grund gyerekei juttatják eszembe rendszeresen, hogy én örökre kölyök szerettem volna maradni. Volt időszak, amikor ez a komoly elhatározásom feledésbe merült, de mostanában ismét gyakran kapom magam azon, hogy már megint mesevilágban barangolok. Azt hiszem jó úton járok.
Nyári Ákos a nevem, a Szabadkai Népszínház színésze és a Fabula Rasa Színjátszó Grund egyik csoportvezetője vagyok. Ovis korom óta tudom: a képzelet a legmenőbb szupererő.
Sziasztok! Bubi vagyok, színész. Felnőtt. Felnőtt? Na jó, de azért szeretek “kompizni”, még mindig… meg vannak kis műanyag katonáim, amiket gyűjtök, alig várom hogy játszhassak velük, meg legfőképpen a kalandokért vagyok odáig. És szeretek megfigyelni is, csöndben maradni, esetleg valami csibészségen törni a fejem, amit eskü, csak nagyon ritkán szoktam megvalósítani. Szóval igen, felnőtt vagyok, aki még mindig szeret játszani.